Biobulvár: 700km 232 óra alatt...úszva

Maratoni távot úszott egy jegesmedve (Ursus maritimus) a Beaufort-tengeren: az állat 232 órát töltött egyhuzamban a hideg vízben, amíg a szárazföldtől a legközelebbi jégtábláig eljutott. A nőstény medve közel 700 kilométert tett meg ez idő alatt. A klímaváltozás miatt a jegesmedvéknek egyre nagyobb távolságokat kell megtenniük, hogy a jégtakaróig eljussanak. A nőstény medvét 2008 augusztusában fogták be, és ekkor látták el műholdas jeladóval, majd két hónapon keresztül követték útját Alaszka északi részén. A jegesmedve 687 kilométert úszott a 2-6 Celsius-fokos Beaufort-tengerben jégtábla után kutatva, majd azt követően további 1800 kilométert tett meg a jégen. Ez idő alatt tömegének 22 százalékát elvesztette, és egyéves bocsa is odaveszett a hosszú úton. A hosszú utazásról az amerikai geológiai szolgálat (USGS) kutatói csak most számoltak be a Polar Biology című folyóirat honlapján. A jegesmedvékről eddig is tudták, hogy nagy távolságokat képesek úszva megtenni a szárazföldtől a jégtáblákig, hogy fókákra leljenek, ám ez volt az első alkalom, hogy egy ilyen utat rögzítettek a kutatók. A szolgálat már 1985 óta tanulmányozza a jegesmedvék élőhelyhasználatát és populációdinamikáját.A medvék útjait nehezíti a klímaváltozás miatt csökkenő jégborítás, mert így egyre nagyobb távolságokat kell megtenniük. Az ilyen hosszú utak nagyon magas "költségekkel" járnak a medvék számára: rengeteg energiát igényelnek, és csökkentik az állatok szaporodási sikerességét is. Az Északi-sarkvidéken élő faj fennmaradása a sarki jégtakarótól függ, ezért az emlősök közül talán a jegesmedvék vannak a leginkább kiszolgáltatva a klímaváltozásnak. A Természetvédelmi Világszövetség vörös listáján a sebezhető (vulnerable) kategóriába tartoznak, a becsült számuk 20-25 ezer egyed.

Forrás: Origo

Dohányfüst??...Na ne!

A cigaretta összetevői között mostanáig legalább 60 rákkeltő- és 4000 mérgező anyagot mutattak ki. A mérgező anyagok pontos anyagcseréje mostanáig nem volt ismert, így azt gondolták, hogy a DNS-t érintő mutációk esetleg csak a rászokást követő néhány évben kezdenek el megjelenni. Egy új kutatás azonban rámutat, hogy a folyamat ennél sokkal gyorsabb is lehet: kiderült, hogy a vérben már a cigaretta elszívását követő 15-30 percben is nagy mennyiségben van jelen egy olyan vegyület, amely közvetlenül képes károsítani az örökítőanyagot. A tüdőrák - és a dohányzással összefüggő mintegy 18 egyéb ráktípus - természetesen nem azonnal, hanem csak a mutációk felhalmozódását követően alakul ki. Az új eredmények ennek ellenére is meglepőek, hiszen eddig senki sem gondolt rá, hogy a dohányosok vérében ilyen hamar megjelennek a mutációkért közvetlenül felelős vegyületek. Stephen S. Hecht és munkatársai a policiklusos aromás szénhidrogéneknek (polycyclic aromatic hydrocarbon, rövidítve: PAH) nevezett anyagokat vizsgálták, amelyek azáltal károsítják a DNS-t, hogy kémiailag hozzákötődnek. A kutatók megjelölték az aromás szénhidrogének egyik fajtáját, a fenantrén nevű vegyületet, majd a vizsgálatban használt cigarettákba töltötték őket. Ezután 12 önkéntes résztvevő bevonásával követték nyomon, hogy mi történik a vegyülettel a szervezetben. Kiderült, hogy a fenantrén a véráramba jutva gyorsan olyan anyaggá alakul, amely közvetlenül képes károsítani a DNS-t. A vegyület szintje a cigaretták elszívását követően 15-30 perccel érte el a vérben mérhető legmagasabb koncentációértékeket - írják a kutatók. A szerzők szerint a fenantrén átalakulása olyan gyorsan zajlik, hogy a mutációkeletkezés szempontjából ugyanezt a hatást váltaná ki az is, ha a vegyületet egyenesen a véráramba juttatnánk. A tanulmány egyedülálló, hiszen először vizsgálta egy ismert rákkeltő vegyülettípus emberi szervezetben történő átalakulását. A vegyület egyéb forrásait is kizárták, hiszen az anyag kizárólag a cigarettából került a résztvevők vérébe, nem a légszennyezésből vagy az elfogyasztott ételekből.

Forrás: Origo

Mekkora átverés az Oxigénes víz??

A bejegyzés címében feltett kérdésre nagyon röviden is lehetne válaszolni: elég komoly átverés. De nézzük meg, hogy ez valóban így van e, milyen adatok cáfolják az oxigénes víz hirdetett mindenhatóságát. 
A víz szobahőmérsékleten, a szokásos légköri nyomáson literenként nagyjából tíz milligramm oxigént tartalmaz, amit a levegőből vesz fel. Legalábbis elvileg, mert ezt az értéket minden szennyeződés csökkenti. Egy forrás kristálytiszta vizében még simán megvan a 10 mg, a Duna vizében már csak 6–8 mg-t mérhetünk. Ha nekiállunk direkt dúsítani az oxigént a vízben, ezt az értéket persze lehet növelni. Sima levegővel, mondjuk, egy akváriumpumpával mi magunk is felhúzhatjuk 10 mg-ig a víz oxigéntartalmát. Ha levegő helyett tiszta oxigént használunk, nagyjából negyven–ötven milligrammig lehet feltornászni a koncentrációt. Persze a víz a természetes állapotára törekszik, és lassan kidobja magából a felesleges oxigént. 

Az oxigénes csodavizek azonban ennél jóval nagyobb oxigéntartalommal, esetenként 2000 mg körüli értékekkel hirdetik magukat. Fizikailag ez nem lehetetlen, egyszerűen növelni kell a nyomást, de ahhoz hogy a vízbe bele tudjuk préselni a reklámozott 2000 mg oxigént, szobahőmérsékleten kb. kétszáz atmoszféra nyomásra van szükség. Ami egészen abszurd, emellett egy hegesztéshez használt oxigénpalackban uralkodó százötven atmoszféra nyomás is eltörpül. De tegyük fel, hogy a szifon felpörög, és beleküldi a 2000 mg oxigént a vízbe. Ahogy a vizet kitöltjük egy pohárba, az oxigén alkalmazkodik a kétszázad részére csökkent nyomáshoz, és a térfogata hirtelen a kétszázszorosára nő, magyarul rettenetes buborékolás közepette pillanatok alatt távozik a vízből. Ezt nagyjából úgy kell elképzelni, ahogy a frissen kitöltött szódából kipezseg a szén-dioxid, csak éppen a sokszorosára gyorsítva – a szén-dioxid ugyanis kémiai reakcióba lép a vízzel, szénsav keletkezik, ennek először el kell bomlania, és csak utána jönnek létre a gázbuborékok. Az oxigén nem lép kémiai reakcióba a vízzel, csak fizikailag oldódik benne. Valamennyi oldott oxigén tehát mindenképpen lesz a vízben, amit megiszunk, így érdemes végigkövetni hogy mi történik vele. A levegőből az oxigént, a tüdőnk veszi fel. A tüdő, kicsit leegyszerűsítve úgy működik, hogy tele van léghólyagokkal, azokat apró hajszálerek hálózzák be sűrűn, és ezeknek az ereknek a nagyon vékony falán át kerül a véráramba a belélegzett levegőből az oxigén, amit a vörös vértestek felvesznek, aztán elszállítanak a test minden részébe. A léghólyagok összfelülete, amin az oxigénfelvétel történik, egy átlagembernél nagyjából 280 négyzetméter, akkora, mint egy teniszpálya. Könnyű belátni, hogy ez az óriási, oxigénfelvételre optimalizált mechanizmus egyetlen más testrészünkben sincs meg, a gyomor és az emésztőrendszer pedig, aminek a funkciója a táplálék felbontása és feldolgozása, különösen nem alkalmas az oxigén hatékony felvételére. Tulajdonképpen jól is járunk azzal, hogy a gyomrunk nem tud lélegezni, vagyis légnemű anyagokat a véráramba juttatni: kínos lenne, ha az ember szénsavas üdítő vagy ásványvíz fogyasztása után a szén-dioxid-mérgezés tüneteit produkálná. Ennek analógiájára, ha komolyan vesszük a reklámokban említett 2000 milligrammos adatot, az hat percre elegendő oxigén egy liter vízben, óriási nyomáson, aminek a szervezetbe jutása (már ha a gyomor képes lenne felvenni), valószínűleg a búvárok által rettegett oxigénmérgezéshez vezetne.

Forrás: index

Etológia érettségizőknek

Az utóbbi évek írásbeli vizsgáin (biológia), kivétel nélkül szerepelt valamilyen etológiával kapcsolatos feladat. Ezen feladatok megoldásához szeretnék némi elméleti segítséget nyújtani, a legfontosabb tudnivalók közzétételével. A rövid etológiai összefoglaló dokumentumot letöltheted innen! Jó tanulást!

Encyclopedia of Life

Fantasztikus kezdeményezés!
A világ összes élőlénye egy weboldalon: Encyclopedia of Life