A Functional Ecology című folyóiratban arról írnak finn és norvég kutatók, hogy bizonyos halak a kemény teleken összemehetnek, ennek az oka nem más, mint hogy a fiatalabb egyedek a kevés élelem miatt energia megtakarításra szorulnak, és ezt így tudják elérni. A jelenség nem szokatlan, korábban kisebb testű emlősök produkáltak hasonló méretvesztést, főleg a cickány félék és a gyíkok. Különösen látványos, ha a Galapágos-szigetek környékén honos tengeri leguán példáját vesszük, mely az El Nino esemény éveiben a tengerfelszín felmelegedése miatti kevés táplálék okán akár 20 százalékot is képes veszíteni méretéből. Finn valamint norvég kutatókból álló kutatók a világon elsőként bizonyították, hogy a méretvesztés jelenségét a halak is produkálják. A kutatók mesterséges telet generáltak a tenyésztett lazacfélék medencéjében, növelték az élelem hiányát, csökkentették a hőmérsékletet, jégpáncéllal borították be a medencét, valamint viharos áramlatokat generáltak A fiatal lazacok a testhosszuk 10 százalékát is elvesztették, mely 1 centiméteres megrövidülést jelent. A kutatók ezt „áttelelési anorexia” névre keresztelték, mivel az őszi alkalmazkodás időszakában a halivadékok étvágya nagy mértékben csökkent. A tudósok még nem tudják biztosan, mi áll a dolog hátterében,de feltételezésük szerint a gerinccsigolyák között kocsonyás porckorongok redukálódása az indok.