Sok szakember véli úgy, hogy az öregedési folyamatot sok apró hiba felhalmozódása okozza. Ez a leromlás azt jelenti, hogy életünk hosszát a hibák és azok kijavításának hatékonysága közti egyensúly határozza meg. Testünk sejtfenntartó és sejtjavító mechanizmusai csodálatosan hatékonyak, de nem tökéletesek. A károsodások egy része kijavítatlan marad, és felhalmozódik az idő múlásával. Tehát azért öregszünk, mert a testünk folyamatosan hibákat csinál. Joggal merülhet fel a kérdés, miért nem javítja meg magát hatékonyabban a testünk. Erre az lehet a magyarázat, hogy génjeink csupán rövid távú hordozóeszköznek tekintik a testünket. A növekedéshez és a szaporodáshoz elegendő a jelenlegi karbantartás is, a tartósság fokozása azonban nem éri meg a nagyobb befektetést, amikor olyan nagy a véletlenszerű, balesetből származó haláleset. Másképp megfogalmazva tehát a gének halhatatlanok, de a test (görögül szóma) eldobható.
Lehetséges, hogy a nők azért élnek tovább, mert kevésbé "eldobhatók", mint a férfiak? Ez biológiai szempontból igen elfogadható magyarázatnak tűnik. Az embereknél - akárcsak az állatoknál - a női test állapota igen lényeges a szaporodás sikere szempontjából. A magzatnak az anyaméhben kell fejlődnie, és a csecsemőt szoptatnia kell az anyának. Ha tehát a női testet túlságosan legyengítenék a károsodások, akkor jelentősen csökkenne annak esélye, hogy egészséges utódokat hozzon világra. A férfi szaporodásban betöltött szerepe ugyanakkor kevésbé közvetlenül függ az állandó jó egészségi állapotától. Azt azonban nem lehet kijelenteni, hogy a férfiak összes biológiai feladata az lenne, hogy párt szerezzenek maguknak, és a szaporodás után akár meg is halhatnak. Evolúciós szempontból nézve a férfiak szaporodási sikerének hajtóerői rendszerint nem segítik elő a hosszú életet. A férfi termékenységet fokozó magas tesztoszteronszint valójában kifejezetten hátrányos a hosszú túlélés szempontjából. Ami a nőket illeti, rágcsálóknál már bebizonyították, hogy a női test hatékonyabban javítja meg a sejtek hibáit, mint a hímeké. A petefészek eltávolítása azonban eltünteti ezt a különbséget. Ugyanakkor az ivartalanított hím állatok gyakran hosszabb ideig élnek, mint ép társaik. A hímeknél tehát a kasztrálás lehet a hosszabb élet titka. Ez minden jel szerint igaz az emberekre is. A régebbi időkben élő eunuchok (kasztrált férfiak) élettartamáról ugyan nem áll rendelkezésre elég történelmi adat, de a közelmúlt néhány feljegyzése igazolja a feltételezéseket. Egy időben bizonyos helyeken megszokott volt a férfi elmebetegek kasztrálása. Egy korabeli tanulmány, amelyben Kansas egyik meg nem nevezett elmegyógyintézetében kezelt több száz férfit vizsgáltak, arról számol be, hogy a kasztrált férfiak átlagosan 14 évvel tovább éltek, mint nem kasztrált társaik. Úgy tűnik tehát, hogy a férfiak rövidebb élettartamáért - legalábbis részben - a hormonjaik és más nemi tulajdonságaik a felelősek. Ennek ellenére nem valószínű, hogy sok férfi vállalná a kasztrálást a hosszabb élet reményében.
Forrás: origo.hu
Forrás: origo.hu
