Afrikában, Ázsiában és Dél-Amerikában, főleg azokon a területeken, ahol ritkaságszámba megy a hús és a hal, számtalan ember számára hozzátartozik a mindennapi táplálkozáshoz a rovarok fogyasztása is.Thaiföldön például az emberek nyüveket, szöcskéket, csótányokat és egyéb rovarokat fogyasztanak rágcsálnivalóként, akár a sör mellé is. Mivel világszerte mintegy egymilliárd ember éhezik és pozitív hatásai is lennének az új táplálkozási kultúra elterjesztésének, a FAO kampányba kezdett, hogy népszerűsítse a mintegy ezer ehető, fehérjében gazdag rovar fogyasztását. A FAO elsősorban a régi tradíció felelevenítését próbálja népszerűsíteni, mondván: az emberek évezredek óta fogyasztanak rovarokat, manapság azonban a gasztronómia ezen ágát nevetségessé teszik, elavultnak és egészségtelennek nevezik.
Persze, amikor mi európai emberek ilyeneket olvasunk csak legyintünk egyet, hiszen a mi térségünkben nincsennek milliós éhező tömegek. Viszont ha belegondolunk abba, hogy a népesség ilyen mértékű növekedése mellet 2050-re kb. 9 milliárd ember él majd a Földön, ráadásul a népességnövekedéssel párhuzamosan az egy főre eső húsfogyasztás is jelentős növekményt mutat, már érdemes elgondolkoznunk a lehetséges megoldásokon. A 20 évvel ezelőtti 20kg/fő/év értékről a húsfogyasztás jelenleg 50kg évente! Ha ez utóbbi tendencián nem tudunk változtatni 2050-re a húsfogyasztás elérheti a 80kg/fő/év értéket....ennyi húst, ennyi embernek, pedig már csak egy másik bolygón lehet előállítani!
A szervezet már megalkotta az ázsiai-csendes-óceáni térség legfontosabb ehető rovarjainak ranglistáját, amelyen szerepel például óriás vízipoloska, ganajtúróbogár, hangya és méh. Ezeknek a rovaroknak egyik legnagyobb előnye, hogy elsősorban azokon a területeken gyűjtik vagy tenyésztik őket, ahol nem alkalmaznak növényvédőszereket. A rovarok emellett kevesebbet is esznek, mint a marhák, birkák vagy disznók, és jóval kisebb mértékben járulnak hozzá a üvegházhatás fokozódásához, sok esetben pedig szerves hulladékká alakulnak. A rovarok ökológiai lábnyoma is lényegesen kisebb, mint a hagyományos tenyészállatoké. A méhek, ganajtúróbogarak és hangyák pedig az ökológiai rendszereket is szolgálják például a pollenek terjesztésével, a szerves hulladék lebontásával és kártevők elpusztításával. Ahhoz azonban, hogy a nyugati embereknek is megjöjjön az étvágya a ropogós ízelt lábak fogyasztásához, még sok "feldolgozási technikát" kellene kidolgozni.
Persze, amikor mi európai emberek ilyeneket olvasunk csak legyintünk egyet, hiszen a mi térségünkben nincsennek milliós éhező tömegek. Viszont ha belegondolunk abba, hogy a népesség ilyen mértékű növekedése mellet 2050-re kb. 9 milliárd ember él majd a Földön, ráadásul a népességnövekedéssel párhuzamosan az egy főre eső húsfogyasztás is jelentős növekményt mutat, már érdemes elgondolkoznunk a lehetséges megoldásokon. A 20 évvel ezelőtti 20kg/fő/év értékről a húsfogyasztás jelenleg 50kg évente! Ha ez utóbbi tendencián nem tudunk változtatni 2050-re a húsfogyasztás elérheti a 80kg/fő/év értéket....ennyi húst, ennyi embernek, pedig már csak egy másik bolygón lehet előállítani!
