Az évközbeni, nappali szunyókálásokhoz képest, a hideg és élelemszegény téli időszak beköszöntével a sün hosszabb alvási periódusra rendezkedik be. A sünön kívül téli álmot alvó fajunk többek között a nagy pele (Glis glis), a mogyorós pele (Muscardinus avellanarius), a közönséges ürge (Citellus citellus)és több, a denevérek rendjébe tartozó faj, mint a közönséges denevér (Myotis myotis) vagy a hosszúfülű-denevér (Myotis bechsteini) is.
A téli álmot alvó állatok az őszi időszakban zsírpárnát növesztenek, és tavaszig gyakorlatilag ebből élnek. Amikor a meleg beköszöntével végleg kibújnak vackukból, lötyög rajtuk a bőr; hiszen a téli időszak alatt testtömegük felét is elveszíthetik. A nyugalmi fázisban az állatok testhőmérséklete 1-9 Celsius fok közé csökken (normális körülmények között 37-39 Celsius fok). Szívverésük a „normális” érték akár tizedére is lecsökkenhet; lélegzetvételük szintén megritkul.
A sün testhőmérséklete 5 Celsius fok alá süllyed; szívverése a percenkénti 180-ról nyolcra redukálódik; légzése 40-50-ről 3-4-re csökken percenként. A peleféléknél a szívverés száma a szokásos másodpercenkénti 30-ról 6-13-ra csökken, két lélegzetvétel között pedig akár 11 perc is eltelhet. A közönséges ürge testhőmérséklete pedig kevéssel fagypont fölé, két Celsius fokra süllyed. A legtöbb emlősfaj a téli álom alatt összegömbölyödik, hogy minél kisebb legyen a hőleadó felület.
A téli álom alatt nem folyamatos alvást kell elképzelnünk, hanem rövid, aktív időszakokkal megszakított többhetes nyugalmi állapotot. Mivel egy–egy ébrenléti időszak komoly energiaveszteséggel jár, az állatok igyekeznek minimálisra csökkenteni az aktív időszakok számát. Éppen ezért veszélyes, ha a téli álmot alvó állatokat zavarás éri, ugyanis a védekező mozgás, az új pihenőhely keresése tetemes energiát emészt fel. Így könnyen előfordulhat, hogy nem marad elég tartalék energiájuk az egész nyugalmi időszakra, vagyis nem élik meg a tavaszt.
Az állatok alvási ideje változó: míg a sünnél többnyire 3-4 hónap, a nagy pele 6-7 hónapot is átalszik.
A téli álom idejére több faj is (pl. denevérek, pelefélék) csoportokba verődnek, így tulajdonképpen egymást is melegítik, amire leginkább a fiatal egyedeknek van szükségük kemény telek esetén.
A téli álmot alvó állatok az őszi időszakban zsírpárnát növesztenek, és tavaszig gyakorlatilag ebből élnek. Amikor a meleg beköszöntével végleg kibújnak vackukból, lötyög rajtuk a bőr; hiszen a téli időszak alatt testtömegük felét is elveszíthetik. A nyugalmi fázisban az állatok testhőmérséklete 1-9 Celsius fok közé csökken (normális körülmények között 37-39 Celsius fok). Szívverésük a „normális” érték akár tizedére is lecsökkenhet; lélegzetvételük szintén megritkul.
A sün testhőmérséklete 5 Celsius fok alá süllyed; szívverése a percenkénti 180-ról nyolcra redukálódik; légzése 40-50-ről 3-4-re csökken percenként. A peleféléknél a szívverés száma a szokásos másodpercenkénti 30-ról 6-13-ra csökken, két lélegzetvétel között pedig akár 11 perc is eltelhet. A közönséges ürge testhőmérséklete pedig kevéssel fagypont fölé, két Celsius fokra süllyed. A legtöbb emlősfaj a téli álom alatt összegömbölyödik, hogy minél kisebb legyen a hőleadó felület.
A téli álom alatt nem folyamatos alvást kell elképzelnünk, hanem rövid, aktív időszakokkal megszakított többhetes nyugalmi állapotot. Mivel egy–egy ébrenléti időszak komoly energiaveszteséggel jár, az állatok igyekeznek minimálisra csökkenteni az aktív időszakok számát. Éppen ezért veszélyes, ha a téli álmot alvó állatokat zavarás éri, ugyanis a védekező mozgás, az új pihenőhely keresése tetemes energiát emészt fel. Így könnyen előfordulhat, hogy nem marad elég tartalék energiájuk az egész nyugalmi időszakra, vagyis nem élik meg a tavaszt.
Az állatok alvási ideje változó: míg a sünnél többnyire 3-4 hónap, a nagy pele 6-7 hónapot is átalszik.
A téli álom idejére több faj is (pl. denevérek, pelefélék) csoportokba verődnek, így tulajdonképpen egymást is melegítik, amire leginkább a fiatal egyedeknek van szükségük kemény telek esetén.
